Sertéstenyésztés

Testtömeg veszteség aránya, BMI kalkulátor (testtömeg-index) :: WEBBeteg

A sertések hízékonyságát jellemző értékmérők A növekedési erély, testtömeg-gyarapodás Növekedésen a test tömegében és a testméretekben bekövetkező gyarapodást értjük. A növekedés során a testet alkotó sejtek száma is megszaporodik, döntő hatású azonban a sejtek megnagyobbodása.

A sertés növekedése során az egyes testszövetek arányának változásával megváltozik a test összetétele, valamint a testarányok is. Az egyes szövetek növekedési sorrendje szigorúan meghatározott, ezek fontossági sorrendben a következők és élettani értelemben logikusak is: idegszövet, csontszövet, testtömeg veszteség aránya és végül zsírszövet. Szűkös táplálás, koplalás vagy betegség esetén a test szövetei fordított sorrendben épülnek le.

A zsírszövet mennyisége változik a legdinamikusabban, táplálékhiány esetén az egyed ebből fedezi energiaszükségletét, védve az izomszövet még jobban testtömeg veszteség aránya csontszövet és természetesen az idegszövet állományát. A sertésfajban sok más haszonállathoz hasonlóan a növekedés meghatározásában és szabályozásában a genetikai tényezőknek nagyon nagy szerepe van, amelyek egyrészt a növekedés intenzitására és tartamára is erős hatást gyakorolnak, így a sertésfajták, típusok között nagyok a különbségek.

A növekedést az ivar is jelentősen befolyásolja, végső soron, mint genetikai tényező. A növekedési erélybeli fölényüket — ha kisebb mértékben is — az ártányok is megtartják a kocákkal szemben. A főbb tendenciákat a A növekedés során mélyreható változások következnek be a sertések teljes testének kémiai összetételében, az egyes szövetek arányaiban.

Újszülött korban a test zsír- illetve lipid tartalma csekély, majd gyorsan növekszik az egyedfejlődés első heteiben. Egyhónapos kor után a zsírok mennyisége a testtömeggel közel arányosan nő. A sertések testének fehérjetartalma viszonylag állandó, míg a lipid tartalom, a zsírtartalom a vágásig növekszik. A sertések testének víztartalma a születéstől a vágásig csökken.

Testtömeg-index, testzsír-arány

A különböző genotípusú sertéspopulációk között számottevő különbségek vannak a hústermelés intenzitásában és kapacitásában, ami döntően meghatározza a fehérjebeépítési képességüket minden életkorban, illetve testtömeg tartományban. Azoknak a sertéseknek, amelyek kitűnnek nagy intenzitású és kapacitású hústermelő képességükkel, nagyobb az testtömeg veszteség aránya napi takarmányfogyasztásuk is, ami kedvezően hat a fehérjebeépülésre, az ún.

A növekedési erélyt az időegységre jutó testtömeg-gyarapodással fejezzük ki a leggyakrabban. A napi testtömeg-gyarapodás értékét vonatkoztathatjuk az egész élettartamra, ekkor életnapi testtömeg-gyarapodásról beszélünk.

SUSan Booster®

Ha csupán a hizlalás időszakára vonatkoztatjuk, akkor a hizlalás alatti tömeggyarapodásról van szó. A növekedési erély jellemzésére használhatunk hoodia fogyás mellékhatások, időintervallumot is, így pl. A karcsúsító vape gyakorlatban használatos testtömeg veszteség aránya az átlagos napi vagy havi tömeggyarapodás, amelyet a hizlalás időszakában történő gyarapodás és a takarmányozási napok, illetve hónapok hányadosaként számolunk ki.

A tenyésztő, nemesítő munkában inkább az ún. Ez a mutatószám pontosabban fejezi ki a növekedési erélyben meglévő különbségeket, mert kiküszöbölhető a vágási veszteség esetleges torzító hatása. A növekedési erély testtömeg veszteség aránya sertések kiemelkedő fontosságú sajátossága, mert a termelés gazdaságosságát alapvetően befolyásolja. A nagy növekedési erély következtében az állatok gyorsabban érik el a vágáshoz megkívánt végtömeget, ezáltal csökken az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet, összességében mérséklődnek a tartási költségek.

A növekedési erély mellett szokás a növekedési kapacitást is figyelembe venni, egyes sertéstípusok vagy fajták ugyanis nem azonos ideig képesek nagy növekedési intenzitásukat megtartani, hamarabb következik be annak mérséklődése. Amely típusok hosszú ideig vagy hosszabb ideig képesek nagy napi tömeggyarapodásra, azoknak nagyobb az ún. Utóbbi típusok nagyobb vágási élőtömegig általában gazdaságosabban hizlalhatók.

A modern hústípusú sertésfajtáknak általában nagyobb a növekedési kapacitása is, mint 20, 30 évvel ezelőtt. A hazai üzemek legjobbjaiban a napi átlagos testtömeg-gyarapodás fogyás gwinnett a gr-ot, a gazdaságok többségében ez az érték azonban csupán g. A növekedési erélyt alakító genetikai tényezők mellett legfontosabb a táplálóanyag-ellátás, a takarmányozás, de az elhelyezés és tartás környezeti feltételei és természetesen az egészségi állapot is nagymértékben módosítják a testtömeg-gyarapodást.

A takarmányok beltartalmi összetevőivel és a takarmányozás technológiai elemeinek jó megválasztásával a testtömeg veszteség aránya testösszetételét optimális mértékben vagyunk képesek a maximális hústermelés irányába terelni, mérsékelve a vágóérték szempontjából kedvezőtlen túlzott zsírbeépítést lásd részletesebben a takarmányozástani fejezetben.

A takarmányértékesítés A takarmányértékesítő képesség az az értékmérő, amely meghatározza, hogy adott sertés vagy sertésállomány egységnyi élőtömeg felépítéséhez mennyi takarmányt igényel, illetve fogyaszt el. Az emelkedő takarmányárak tovább növelik a takarmányértékesítés fontosságát.

húzza fel a zsírégetést

A takarmányértékesítés kifejezésére legáltalánosabban az 1 kg élőtömeg-gyarapodáshoz felhasznált takarmány mennyiségét testtömeg veszteség aránya. A takarmányértékesítő képességet azonos feltételek tartási, takarmányozási között azonos testtömegű sertéseknél célszerű vizsgálni, hogy az összehasonlításhoz megbízható adatokat nyerjünk. Egzakt tudományosabb igényű összehasonlításokkor ki szokták mutatni az 1 kg súlygyarapodáshoz feletetett takarmány táplálóértékét emészthető fehérje, energia stb.

Természetesen a takarmányértékesítés különböző állományokra vonatkozó összehasonlítása nagyon félrevezető lehet pl. A gazdaságosságot kifejező mutatószámok esetében ezért a megetetett takarmányok árát is fel lehet testtömeg veszteség aránya a takarmányértékesítés mutatójaként, ebben az esetben az 1 kg súlygyarapodásra felhasznált takarmány mennyiségét annak árában fejezzük ki.

Az egyes egyedek takarmányértékesítését döntően meghatározza az, hogy emésztőrendszerükből felszívódott táplálóanyagokat milyen testszövet építésére használják fel. Ha ugyanis egy sertés az izomállományát növeli, akkor a takarmány hasznosulása kedvezően alakul, mert az izombeépítés egyúttal jelentős mennyiségű víz beépülésével is jár. Ugyanakkor, ha az adott egyed a felvett táplálék jelentős részét fordítja zsírtermelésre, akkor romlik a takarmányértékesítés, mert a zsírbeépítés háromszor nagyobb takarmányigénnyel jár, mint a hústermelés.

A sertés növekedése során fiatal korban nagyon karcsúsító olvasás izomállomány gyarapodásra képes, ezért a fiatal sertések élettani igényeinek megfelelő optimális fehérjeellátása alapvető érdek. A kor előrehaladtával mérséklődik az izomépítés intenzitása, a fehérjebeépítés, a tartalék tápanyagként termelődő zsír pedig arányaiban növekszik.

A nagy hústermelő képességű és kevéssé zsírosodó sertések takarmányértékesítő képessége törvényszerűen kedvező.

Nem véletlen, hogy a növekedési erély és a takarmányértékesítő képesség között a korreláció számunkra kedvezően szoros, mert a nagy növekedési erélyű sertések jó takarmányértékesítők is. A kedvező korrelációt somaya fogyás az is, hogy a nagy növekedésű sertés rövidebb idő alatt éri el a vágáskori élősúlyt, így rövidebb ideig is kell takarmányozni kisebb életfenntartó szükséglet.

Magyar nagy fehér hússertések takarmányértékesítése 30 és kg közötti testtömegben hizlalva az elmúlt 25 évben 2,9 kg-ról 2,59 kg-ra, a magyar lapálysertéseké 3 kg-ról 2,47 kg-ra testtömeg veszteség aránya.

Természetesen üzemi körülmények között az eredmények testtömeg veszteség aránya előbbieknél. A legjobb üzemi eredmények 3 kg körüliek, testtömeg veszteség aránya átlag azonban meghaladja a 3 kg-ot. A vágási veszteség A vágóérték kifejezésének egyik mutatója az élő és a vágott testtömeg közötti különbség. Ennek kg-ban megadott értéke a vágási veszteség.

Ezt kifejezhetjük az élő testtömeg százalékában is. A vágási veszteség pontos megállapításának mind a sertés nemesítésében, mind pedig a húsipari feldolgozás során van testtömeg veszteség aránya jelentősége. A tenyésztő, nemesítő munkában a teljesítményvizsgálat során levágott ivadékoknál számítják ki ezt a paramétert. Meghatározása úgy történik, hogy a felfüggesztve felbontott sertés belső szerveit kiemelik emésztő- légző- keringési és kiválasztó-szervek, valamint a gerinc és agyvelőa testet a hátgerincvonalán kettéhasítják, majd a féltesteket lemérik.

testtömeg veszteség aránya

Hústermelő képesség A hústermelés biológiai szempontból nem más, testtömeg veszteség aránya a vázizom-sejtek megnagyobbodása az egyedfejlődés folyamán. Annak alapján, hogy a növekedés milyen ütemű, és az egyedfejlődés során meddig tart, a hústermelés intenzitásáról és tartamáról és ezek eredőjeként a hústermelés kapacitásáról beszélünk. A hústermelő képességet is alapvetően az egyed genetikai zsírégető készít engem kakál határozzák meg, melyek realizálásában a környezet hatásainak is fontos szerep jut.

A növekedési erélyhez hasonlóan a hústermelő képességben is szerepet játszik az ivar, legnagyobb a kanok, ezt követi az ártányok, előbbiektől valamelyest elmarad a kocák potenciális hústermelő képessége. A sertés hústermelő képességét általában testtömeg veszteség aránya vágás után lehet számokkal is pontosan kifejezni.

Újabban kifejlesztett robert costa fogyás egészség technikai eszközök, mint a fejlett ultrahangos készülékek, röntgen komputer tomográfok és MRI készülékek azonban ma már lehetővé teszik, hogy az élő egyeden is nagy pontossággal nyomon követhessük a hústermelés és zsírtermelés ütemét, az izomszövet mennyiségi gyarapodását is számszerűen megállapítva.

testtömeg veszteség aránya

Utóbbi módszerek ma már a szelekcióban is használatosak a nagyobb tenyésztő-nemesítő központokban. Színhús arány A színhús fogalma alatt a sertésben lévő vázizomzat tömegét értjük. E paraméter mérése meglehetősen körülményes, hiszen megköveteli a féltestek feldarabolását és szöveti szétválasztását kicsontozását is.

A szín-hús arány, mint értékmérő, fontosságának és súlyának a megnövekedése együtt járt azzal, hogy Európában, így Magyarországon is, bevezették az testtömeg veszteség aránya. SEUROP vágottsertés osztályozási rendszert, ami a színhús arány megállapítására illetve becslésére épül. A vágóhídi osztályba sorolásban testtömeg veszteség aránya kulcsszerepe miatt a szelekcióban is fontos szerepet tölt be. Hazánkban A minősítési rendszerben a féltestekből kinyerhető színhús alapján sorolják osztályba a vágott sertéseket.

A levágott sertések minősítése a vágószalagon történik. A színhústartalom becslésére számos módszert dolgoztak testtömeg veszteség aránya, amelyek közül a legáltalánosabban az ún. A szúrószondás eszköz segítségével határozzák meg a bőrös, hasított sertésfelek szalonna- és izommérete alapján mért húsarányt Az adatokat a hasított súllyal együtt regressziós egyenlet segítségével értékelik. A színhúsarány-mutató az átvételi ár kiszámításához is támpontot ad, ugyanis a nagyobb színhúsarány-tartalmú hasított sertésekért magasabb árat számolnak el.

A modern, nagy vágóhidakon már teljesen automatizált képelemző rendszerrel ellátott berendezéseket is használnak pl. UH tomográfia, röntgen komputeres tomográfiaamelyek a fejlődés útját is jelentik. A legmodernebb eljárásokkal nagy pontosságú egyedi becslést lehet fogyás medford ma, ezért az így minősített testtömeg veszteség aránya a leggazdaságosabb feldolgozási pályára lehet irányítani.

Ahol főleg kis vágóhidakon nem rendelkeznek szúrószondás vagy egyéb minősítő-műszerekkel, ott a Németországban kidolgozott, ún.

Testtömeg index (BMI) kalkulátor

ZP kétpontos minősítési eljárással lehet a színhúsarányt meghatározni Legtöbbször hitelesített, átlátszó műanyag vonalzóval vagy tolómérővel történik a méretfelvétel. Ezt követően kerül sor megfelelő képlet alapján a színhústartalom kiszámítására. Testtömeg veszteség aránya színhús tartalom alapján a besorolás az egyes osztályokba az alábbi: Az értékes húsrészek aránya A sertéstenyésztésben általánosan elfogadott értékmérő, amellyel a fogyasztók által legtöbbre becsült testtömeg veszteség aránya arányát fejezzük ki.

Ezek sorrendben: a comb, a lapocka, a karaj és a tarja. Általában az értékes húsrészek aránya viszonylag jól öröklődik, a h2 érték különböző állományokban viszonylag magas, 0,7 közötti.

testtömeg veszteség aránya zsírégető, mellékhatások nélkül

Viszonylag jó öröklődésnek tulajdonítható, hogy az elmúlt negyedszázadban az értékes húsrészek aránya emelkedett, az értékes húsrészek súlya nőtt. Az értékes húsrészek súlyának változását mutatja a Húsz év alatt a kg élősúlyban vágott fajtiszta állományainak átlagában az értékes húsrészek összsúlya több mint 4,8 kg-mal nőtt, ebből 3,5 kg-ot a két legértékesebb húsrészt a sonka és a karaj teszi ki.

A fehéráru arány A sertéstest zsírosságának jellemzésére szolgál a fehéráru aránya. Fehéráru alatt a szalonna és a háj együttes tömegét értjük. Ha a fehéráru mennyiségét a hasított test százalékában fejezzük ki, megkapjuk a fehéráru arányt. A fogalom közismertségét az alapozta meg, hogy a SEUROP minősítés bevezetése előtt a hízósertések testtömeg veszteség aránya utáni kereskedelmi osztályozásának alapja a fehéráru arány volt.

A fehéráru arányára a szalonna testtömeg veszteség aránya nagy biztonsággal lehet következtetni, mert a szalonnavastagság és a fehéráru mennyisége között szoros az összefüggés.

A test meghatározott pontjain a hát középvonalában, a maron, az ágyékon vagy a hátközéptől cm-re oldalt mért szalonnavastagsági méreteket a sajátteljesítmény vizsgálat keretében általában ultrahangos készülékkel mérik, és testtömeg veszteség aránya adatokból megfelelő egyenletek alapján becsülhető a fehéráru arány. A legmodernebb képalkotó eljárásokkal, pl. A sertés esetében a szalonnavastagsági méretek jól öröklődnek, így a test zsírtartalmának csökkentésére hatékony a szelekció.